Varga Mihály, a KÉSZ Csoport alapítója: „Nem baj, ha edzésen sírunk, ha utána a meccsen nevetünk"

Negyven éve vannak versenyben, kormányok jöttek-mentek, a KÉSZ Csoport maradt. Az alapító Varga Mihály szerint a hitelesség és a tudás a legfontosabb - a vagyon mellett ezt is örökségül szánja a cégbirodalom alapítója, ezt a Varga Családi Alkotmánnyal kőbe is vésték. Rendszerváltókból generációváltók sorozatunk következő részében azt mutatjuk be, milyen módon igyekszik egyben tartani a négy évtized alatt felépített cégét az alapító.

A járvány sújtotta 2020-es év, ahogy másnak, úgy a KÉSZ Csoportnak sem jött jól, ám az építőipari cég összességében növekedni tudott: konszolidált árbevétele meghaladta a 125 milliárd forintot, ennek mintegy negyede az exportból vagy külföldön végzett tevékenységekből származott. Az idei évre nagyobb előrelépést terveznek, rövidesen a kötvényprogramjuk is élesedik. A KÉSZ Csoport szívósan 2,4 százalékos profitrátával dolgozik, ami a szakértők szerint a normális tartományba tartozik, a cég vagyona a 2002-es 2,5 milliárd forintról 2019-re nőtt 22,5 milliárdra. Az alapítót, Varga Mihályt húsz éve a leggazdagabb vállalkozók százas listájának erős középmezőnyében tartják számon, de névjegyén ma már csak az áll, hogy Chief Visionary Officer: ma már nem épületeket, inkább „csak” a jövőt, a stratégiát és az irányokat tervezi, tárgyalja.

„Az edzéseken sírni, a meccseken nevetni, az a jó, ha így alakul” – tartja Varga Mihály, aki csaknem negyven évvel ezelőtt fogott bele abba a vállalkozásba, amelyből a KÉSZ kinőtt. Megkíséreljük összefoglalni azt, hogyan lavírozott a nejlonszatyrokban hordott milliók környezetében a 90-es évek elején, hogyan tudott hasznot kovácsolni a 96-os világkiállítás lefújásából, miként tisztelik egymást kölcsönösen a szegedi püspökkel és az ellenzéki polgármesterrel is, mi köze van egy építőiparban sikeres üzletembernek a világhírű természetfotós Máté Bencéhez, és hogyan lehet a több tízmilliárdos céget legalább 300 évre egyben tartani egy családi alkotmánnyal.

Egy köbméternyi, befőttes gumival összetekert 50 forintossal fizették ki a milliós munkát

Varga Mihály az állami Bácsépszernél volt alkalmazott Kecskeméten, amikor 1982-ben megalakították a gazdasági munkaközösségüket. Ebben az időben gomba módra szaporodtak a GMK-k, ezekben munkaidőn túl dolgoztak a tagok, a bevételt fillérre elosztották egymás között. Éjszakánként tervezett, nappal alkalmazottként dolgozott, hétvégenként meg jött a pluszmunka, akár maga is beszállt az építésbe, a diplomaszerzés után kitanulta és megszerezte az ács, lakatos, kőműves mestervizsgát is. Vargáék később kisszövetkezetté alakultak, amikor a jövedelmeket már együtt adóztatták, innentől kezdve a szövetkezet volt a főállása, majd a rendszerváltás után, 1991-ben alakult meg a Könnyűszerkezet-építő és Szolgáltató Kft., vagyis a KÉSZ.

Ekkor már főkönyvelője is volt a társaságnak, akinek a fia ma is fontos tisztséget tölt be a vállalatcsoportnál és megbecsült munkatársa Vargának felügyelőbizottsági tagként. „Adózzunk sokat, akkor mi is többet keresünk” – tanácsolta Varga Mihálynak főkönyvelője, és az üzletember szerint be is bizonyosodott, hogy jól döntöttek. Persze az ismeretséget tartani kellett mindenkivel, de Varga Mihály egy saját „tízes skála” szerint sorolta be a partnereket: mindenkinek köszönt, valakivel már kezet is fogott, a nyolcas kategóriába tartozóval pedig már üzletet is kötött, de alább sohasem adta.

A ma már szürreálisnak tűnő jeleneteket akkoriban nem lehetett elkerülni. Egy esetben a kft-től egy benzinkút tetejét rendelték meg, amit egy IFA teherautóval szállítottak le Vargáék, majd a megrendelő a padlásról lehordott, befőttes gumival összefogott ötvenesekkel fizette ki a 8,5 millió forintot. „Volt vagy egy köbméter, a Zastavám csomagtartójában vittük a bankba” – meséli a mérnök.

Ekkor volt a dömpingje a benzinkutak, áruházak, határátkelők építésének, ám a környezet is gyorsan változott. „A 3-4 oldalas szerződéseket a 30-60 oldalas kontraktusok váltották. A nyugati megrendelők új gondolkodást, új munkakultúrát is hoztak magukkal, lehetett mellettük fejlődni” – mondja Varga, miközben azt is elmeséli, hogy még a rendszerváltás utáni infláció mellett is egyenesben tudott maradni a külföldi megrendelések révén. „Jött a megrendelő, hogy ennyi, meg ennyi márkából hozzam ki a beruházást, de nem jött ki a matek. Ezért kértem előleget, a megrendelő pedig bankgaranciát kért volna” – emlékszik vissza. Végül megoldották úgy, hogy betették a bankba az előleget, amit magas kamattal lekötöttek, így a beruházás végére kitermelődött a pluszpénz.

A nagy kiugrás lehtett volna a 1996-ra, kezdetben Béccsel közösen tervezett világkiállítás, amelynél a kft. nyerte el a megbízást a pavilonok építésére. Az expo ugyan dugába dőlt, a cég azonban ebből is veszteség nélkül jött ki: a kártalanítási perben nyert összegből vásárolták meg az első gyártóbázisukat Kecskeméten. A fejlesztéseknél azóta is maradt az elv, hogy 300 millió forint feletti vásárlásnál már megfontolják, hogy saját gyártásban oldják meg az adott beruházást, de a gépek üzemeltetésére is saját eszköz-bérbeadó céget hoztak létre.

2006-ban részvénytársasággá alakultak, a fejlődésnek azonban gátat vetett a 2008-ban érkező válság. A krízis megcincálta a KÉSZ Csoportot is: 13 milliárd forintos kintlévőséget kényszerültek leírni az évek alatt. „Marshall-segéllyel ért fel a ferihegyi repülőtér és a Mercedes gyár beruházás elnyerése” - idézi fel Varga.

Bár a 2018-ban a HVG-nek adott interjújában az üzletember hangsúlyozta, hogy túlnyomórészt magáncégek megrendeléseit teljesítik, csak a tavalyi évben szűkebb pátriájában, Szegeden a Szegedi Tudományegyetem főként egészségügyi beruházásaira összesen 4,5 milliárd forintot nyert a cég a közbeszerzéseken, és sportlétesítmények építésében is részt vettek alvállalkozóként. Ezenkívül már évekkel ezelőtt megvetették a lábukat Kolozsváron, Moszkvában, Kijevben, Belgrádban és Németországban is, tervezik a marketingtevékenységüket a skandináv országokban, a turizmusban és vendéglátásban is bontogatják a szárnyukat. A cégcsoport három telephelyen működik, központjuk kezdetben Szegeden volt, majd Kecskeménten létesült ipari és innovációs parkjuk, és időközben megépült fővárosi központjuk is. Ezeken felül szállodákat üzemeltet Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen és Szegeden, ahol a cégalapító jelenleg is él a családjával.

Az otthon melege, Szeged

A Varga család nem messze az otthonától megvásárolt egy műemléki védelem alatt álló épületegyüttest, itt vendéglátók és egy szálloda működik. Úgy tudjuk, hogy a várossal egyeztetnek, hogy a belváros szívében milyen felújításokat engedélyez az önkormányzat, ami a közterületet érinti, de Varga már tervezi, hogy a teljes utcát felújítja a szegedieknek.

A másik speciálisan szegedi projekt, amelynek nem csak a Tisza-parti városban ment híre, a hányatott sorsú gőzhajó, a Szőke Tisza kiemelése. A rozsdásodó ipari emlékkel kapcsolatos tervekről egyelőre nem árult el részleteket az üzletember. Annyi bizonyos, hogy a projektek kísérője lesz a világhírű természetfotós Máté Bence is, de az sem kizárt, hogy kölcsönösségen alapuló hosszabb távú együttműködést terveznek.

A KÉSZ Csoport éppen a fenntarthatósági programjára készül, ennek indításaként közös interaktív kiállítást szerveztek Máté Bencével, hogy közérthető módon, némileg önkritikusan hívják fel a figyelmet erre a témára. „Nem csak az emberek érdeklődését szeretnénk felkelteni a fenntarthatósági programunkkal, de a saját iparágunkat is szeretnénk ösztönözni, hogy tartsanak velünk a fenntarthatóbb jövő felé vezető úton” - vallja Varga, aki Máté Bencével innovatív ötletek és megoldások létrehozására szövetkezett.

Súlyos örökség

Az alapító másik vállalása az, hogy egybentartsa az évtizedek alatt összerakott vagyont, amely túlnőtt már a néhány köbméternyi, gurigába összefogott ötvenforintoson. A milliárdos 2018-ban nemzetközi példák tanulmányozása után egy vagyonkezelő cégre bízta a birodalmat, ennek a tulajdonosa egy alapítvány, amely a vagyon szétaprózódását akadályozza meg.

A Varga Családi Alkotmány létrejötte pedig a családról való gondoskodást biztosítja, de fenntartható módon. A kedvezményezettek hétköznapi mértékű járadékot kapnak, és az első lakás biztosítása célszerű, élhető, de luxust nélkülöző formában történik a családtagok számára. Bőkezűbb a támogatás, ha oktatásról, képzésről van szó, és kivételes mértékű, ha önmegvalósítás, vagy vállalkozás indítása a cél.

A cégbirodalom csak akkor nyitott még a családtagok számára is, ha végigjárják a szamárlétrát. Ez nem szorosan azt jelenti, hogy az aspiránsnak az esztergapad mellől kell startolnia, de szigorú feltételeknek kell megfelelni.

A Varga Családi Alkotmány biztosítja ugyan a családtagok polgári életszínvonalát, de elvi és gyakorlati szinten is kiköti, hogy a cégvagyon szétaprozódást meg kell akadályozni, azt gyarapítani kell, ennek pedig nem pusztán az anyagi javak elérése a célja, hanem az, hogy gazdasági lábnyomot hagyjanak. Mindemellett az is garantálja a dokumentum, hogy az üzleti önmegvalósítást is támogatja. Az alkotmányba foglalt követendő értékek a megbocsátás, együttműködés, a társadalmi érzékenység is. A vagyont szigorúan a vagyonkezelő cég kezeli, annak formálisan nem tulajdonosai, hanem kedvezményezettjei. A kedvezményezetti státusz szélsőséges esetben megszüntethető.

Örökségként pedig, a vagyonon túl azt a jó tanácsot kapják a követők az alapítótól, hogy mindig játsszanak az asztal fölött, és köszönjenek mindenkinek a létrán felfelé vezető úton, mert amikor lefelé jönnek, mindenkivel találkozni fognak.

Képek: hvg.hu