Nagy kopásállóságú ipari burkolatok – Műgyanta vagy csiszolt beton?

Az ipari létesítmények tervezésekor és felújításakor az egyik leginkább meghatározó és nagy jelentőséggel bíró döntés a megfelelő padlóburkolat kiválasztása, hiszen ez a felület van kitéve a legnagyobb fizikai és kémiai igénybevételnek a mindennapi operáció során. A döntéshozók gyakran találják szembe magukat a klasszikus dilemmával: a modern, esztétikus és vegyszerálló műgyanta rendszereket válasszák, vagy térjenek át a rendkívül tartós és költséghatékony csiszolt beton megoldásokra. Azonban ez a választás nem csupán esztétikai kérdés, hiszen alapvetően befolyásolja a csarnok karbantartási költségeit, a munkavédelmet és a logisztikai folyamatok hatékonyságát is.

A technológiai jellemzők összehasonlítása

A műgyanta padlók – legyenek azok epoxi vagy poliuretán alapúak – kiválóan teljesítenek olyan környezetben, ahol a kémiai ellenállás az elsődleges szempont. Ezek a rendszerek egybefüggő, pórusmentes felületet képeznek, amely megakadályozza, hogy az olajok, savak vagy lúgok beszivároggjanak a betonszerkezetbe, ezzel védve a statikai vázat. Ezzel szemben a csiszolt beton – különösen a lítium-szilikátos kezelést követően – a mechanikai ellenállásban verhetetlen, mivel itt nem egy felhordott rétegről beszélünk, hanem magát a hordozófelületet nemesítjük. A csiszolt beton esetében nem jelent kockázatot a felválás és a hólyagosodás, ami a műgyanta rendszereknél gyakori hiba lehet, ha az aljzatbetonban pára- vagy nedvességproblémák lépnek fel.

A mechanikai terhelhetőség szempontjából a csiszolt beton technológia rendkívüli kopásállóságot biztosít a targoncaforgalommal szemben. Mivel nincs különálló kopóréteg, ami lekophatna vagy megsérülhetne, a felület élettartama gyakorlatilag megegyezik az épület élettartamával, feltéve, hogy a karbantartás megfelelő. A műgyanta bevonatok vastagsága általában 2-4 milliméter között mozog, és bár kemények, az intenzív, nehéz tárgyak okozta mechanikai behatásokra karcolódással vagy repedéssel reagálhatnak. Amennyiben egy gyártócsarnokban gyakori a raklapok csúsztatása vagy nehéz fém alkatrészek leejtése, a műgyanta sérülékenyebbnek bizonyulhat, illetve a sérülések mentén megindulhat a bevonat felválása.

A telepítési idő és a kivitelezés körülményei szintén döntő tényezők lehetnek egy működő üzem esetében, ahol a leállás költségei magasak. A műgyanta padlók elkészítése többrétegű folyamat, amely magában foglalja az alapozást, a közbenső rétegeket és a fedőréteget, minden fázis között szükségszerű kötési időkkel. Ezzel ellentétben a betoncsiszolás száraz technológiával is végezhető, és a munkafolyamat végeztével a terület szinte azonnal, vagy nagyon rövid időn belül újra használatba vehető. Fontos azonban megjegyezni, hogy a csiszolás nagy zajjal és porral járhat, bár a modern ipari porszívók ezt már hatékonyan kezelik, míg a műgyantázásnál az oldószerszag és a vegyi anyagok párolgása miatt van szükség fokozott szellőztetésre.

A karbantartási igény is meghatározó a döntéshozatalban

Az üzemeltetési szakaszban a takarítási protokollok alapvetően eltérnek a két technológia esetében, ami hosszú távon jelentős költségkülönbségeket eredményezhet. A műgyanta padlók, különösen a csúszásmentesített, kvarchomok szórással képzett felületek tisztítása nehézkesebb lehet, mivel a textúrában megülhetnek a szennyeződések, ami gépi súrolást igényel. Ugyanakkor ezek a felületek elengedhetetlenek az élelmiszeriparban vagy gyógyszeriparban, ahol a higiéniai előírások szigorú vegyszeres fertőtlenítést követelnek meg, amit a műgyanta kiválóan tolerál. A sima felületű önterülő műgyanták könnyen takaríthatók, de nedves állapotban rendkívül csúszóssá válhatnak, ami munkavédelmi kockázatot jelenthet.

A csiszolt beton – köszönhetően a felület tömörítésének és polírozásának – rendkívül alacsony karbantartási igénnyel rendelkezik a mindennapi használat során. A beton pórusaiba bejuttatott keményítő anyagok, a denzifierek, kémiailag alakítják át a beton felső rétegét, így az nem porlódik, ami az egyik legnagyobb előnye az elektronikai iparban és a raktárakban. 

Az ipari környezetben a sérülések elkerülhetetlenek, bármilyen gondos is a tisztítás. A műgyanta padlók javítása lehetséges, de esztétikailag gyakran látható marad a folt, mivel a régi és az új anyag színe biztosan különbözni fog az UV-sugárzás okozta öregedés miatt. Nagyobb felújítás esetén a teljes réteget el kell távolítani vagy át kell csiszolni, majd újrahúzni, ami költséges és időigényes folyamat. A csiszolt beton esetében a mélyebb karcok vagy sérülések újracsiszolással és polírozással tüntethetők el, ami homogén felületet eredményez anélkül, hogy idegen anyagot kellene használni.

Számos területen kiemelt jelentőséggel bír a higiéniai megfelelőség, ilyen esetekben a műgyanta egyértelmű előnyt élvez, különösen azokon a területeken, ahol a HACCP előírások érvényesek, vagy ahol zsírokkal és szerves anyagokkal dolgoznak. A falcsatlakozásoknál kialakítható holkeres lábazat a műgyantával résmentes átmenetet képez, így megszűnnek a baktériumok megtelepedésére alkalmas sarkok és rések. A csiszolt beton, bár higiénikus és könnyen tisztítható, savas közegekben (például tejipar, húsipar, akkumulátorgyártás) kémiai korróziónak van kitéve, ami a felület marását okozhatja. Ezért savas terhelés esetén a beton önmagában, védelem nélkül nem nyújt megfelelő megoldást, ilyenkor a saválló műgyanta alkalmazása elengedhetetlen.

Költséghatékonyság és élettartam költség (LCC) a fókuszban

A beruházási költségek vizsgálatakor gyakran a műgyanta tűnik drágábbnak a minőségi anyagárak miatt, de a csiszolt beton sem feltétlenül olcsóbb, ha a munkaigényes csiszolási fázisokat nézzük. Az árképzés erősen függ a választott műgyanta típusától (epoxi vs. poliuretán vs. vinil-észter) és a rétegvastagságtól, valamint a beton esetében a csiszolási fázisok számától és a kívánt fényességtől. Rövid távon, pusztán a kivitelezési árat nézve, egy vékonyrétegű műgyanta bevonat versenyképes lehet, de ipari környezetben a vékony rendszerek élettartama alacsony lehet. Egy nagy teherbírású ipari padló esetében a minőségi csiszolt beton és a vastagbevonatú műgyanta ára általában közelít egymáshoz.

A TCO, azaz a teljes életút-költség elemzése azonban egyértelműen a csiszolt beton felé billenti a mérleget a legtöbb szárazüzemű csarnok esetében. A műgyanta padlókat az intenzitástól függően 5-10 évente fel kell újítani, ami az eredeti beruházási költség jelentős részét újra felemészti, nem beszélve a leállás okozta bevételkiesésről. Ezzel szemben a csiszolt beton élettartama évtizedekben mérhető, a felújítása gyakran csak egy polírozó fázis ismétlését jelenti, ami töredéke az újrakészítés költségének. Hosszú távon tehát a beton fenntartása gazdaságosabb, ha a környezeti feltételek lehetővé teszik a használatát.

A végső döntést az alkalmazási terület alapján kell meghozni

A logisztikai központok és magasraktárak esetében a csiszolt beton szinte egyeduralkodóvá vált a szuper sík (superflat) kialakítási lehetőségek és a tartósság miatt. A magasraktári targoncák (VNA) milliméteres pontosságot igényelnek a padló síkpontosságában, amit a betoncsiszolással kiválóan lehet biztosítani. Itt a műgyanta rugalmassága hátrány is lehet, ráadásul a kerekek okozta folyamatos súrlódás hamar elkoptatná a bevonatot az útvonalakon. Ahol a nehézgépek mozgása és a raklapos árukezelés a domináns, ott a beton kopásállósága a döntő érv.

Az elektronikai összeszerelő üzemekben és a szerverszobákban viszont a műgyanta speciális változatai, az ESD (elektrosztatikus kisülés elleni) rendszerek élveznek prioritást. Bár léteznek ESD betonmegoldások is, a műgyanta rendszerekkel sokkal kontrolláltabb és biztosabb vezetőképesség érhető el a teljes felületen. Az érzékeny alkatrészek védelme érdekében itt nem a kopásállóság, hanem a statikus feltöltődés megakadályozása a fő szempont. Továbbá a pormentesség itt kritikus elvárás, amit mindkét rendszer tud, de a műgyanta tisztasága meggyőzőbb lehet.

A vegyipar, a gyógyszeripar és az élelmiszeripar legtöbb területén a hatósági előírások és a kémiai terhelés miatt a műgyanta, illetve a saválló kerámia az egyetlen járható út. A beton, még a legjobban kezelt formájában is, porózus anyagnak számít kémiai értelemben, így a tejsav, vér, citromsav vagy erős oldószerek hamar tönkreteszik a szerkezetét. Ilyen környezetben a padlónak nemcsak a vegyszereket kell bírnia, hanem a forróvizes, nagynyomású mosást is, illetvehősokk-állónak kell lennie. Erre a célra a speciális poliuretán-beton hibrid rendszerek a legalkalmasabbak, amelyek egyesítik a beton keménységét a gyanta vegyszerállóságával.

A modern ipari létesítményekben gyakran a hibrid megoldás a nyerő: a közlekedőfolyosók és raktárrészek csiszolt betont kapnak, míg a vizesblokkok, töltőállomások és speciális gyártócellák műgyanta bevonatot.