Ipari padlók – A leggyakoribb hibák és a legmodernebb technológiák

Az ipari csarnokok legintenzívebben igénybe vett szerkezeti eleme vitathatatlanul a padló. A targoncák folyamatos mozgása, a polcrendszerek pontszerű terhelése és a kémiai hatások mind próbára teszik ezt a felületet. Mégis, a kivitelezés során gyakran éppen ezen a területen próbálnak spórolni, ami később súlyos üzemeltetési problémákhoz és költséges javításokhoz vezet. A padlóhibák nemcsak esztétikai gondok: lassítják a logisztikát, tönkreteszik a targoncákat és balesetveszélyt teremtenek.

A leggyakoribb padlóhibák

A leglátványosabb és leggyakoribb hiba a repedések megjelenése. Noha ezek lehetnek statikai eredetűek (túlterhelés), de sokkal gyakoribbak a zsugorodásból származó repedések. A beton kötése során bekövetkező térfogatcsökkenés feszültséget kelt, és ha ezt nem kezelik megfelelően (vasalással, dilatációval), a lemez egyszerűen elreped. A pókhálószerű hajszálrepedések gyakran csak esztétikai hibák, de a teljes keresztmetszeten áthaladó repedések komoly szerkezeti gondot jeleznek. Az úgynevezett „táblásodás” vagy felpöndörödés (curling) jelensége a lemez sarkainak és széleinek felmelkedését jelenti. Ezt a betonlemez alja és teteje közötti nedvesség- és hőmérséklet-különbség okozza, ami egyenlőtlen zsugorodáshoz vezet. A megemelkedett sarkok a targoncaforgalom hatására letörnek. Ez tönkreteszi a targonca kerekeit és rázkódást okoz az áruban, csökkentve a raktári sebességet. Szót kell ejteni a felületi kopásról és porosodásrós is, ami a nem megfelelő kopóréteg vagy a rossz utókezelés következménye. Ha a beton felülete „kivérzik” (a víz felúszik a tetejére) a simítás során, a felső réteg gyenge és porózus lesz. 

Ezért fontos a rétegrend

Sokan elfelejtik, hogy az ipari padló teherbírását alapvetően az alatta lévő ágyazat határozza meg. A betonlemez „csupán” elosztja a terhet; ha az altalaj megsüllyed, a legerősebb beton is el fog törni. A nem megfelelő tömörítés, a szerves anyagok jelenléte vagy a vízzsákok kialakulása az ágyazatban végzetes hibákhoz vezet. A tervezés előtt elengedhetetlen a talajmechanikai vizsgálat és a teherbírási modulus (E2) mérése.

A technológiai szigetelés (fólia) szerepe kettős: megakadályozza a beton keverővizének elszivárgását az ágyazatba (ami gyors kiszáradáshoz és repedéshez vezetne), valamint csúszóréteget biztosít a lemez és az ágyazat között. A súrlódás csökkentése nagyon fontos a zsugorodási feszültségek minimalizálása érdekében. Modern megoldásoknál gyakran alkalmaznak kettős fóliaréteget vagy speciális csúszófilceket.

A betonlemez vastagságát statikai számítások alapján kell meghatározni, figyelembe véve a polclábak terhelését (ami akár 6-10 tonna is lehet lábanként), illetve a targoncák dinamikus hatásairól sem szabad megfeledkezni. A „szokásos” 15-20 cm vastagság nem mindig elegendő, különösen a magasraktáraknál. A beton minősége (C20/25, C25/30 stb.) és a víz-cement tényező pontos betartása a betonüzem és a kivitelező közös felelőssége.

Az ágyazat síkpontossága is fontos, bár a betonnal bizonyos mértékig korrigálható. Azonban a változó betonvastagság egyenlőtlen száradást és repedésveszélyt rejt magában. Lézeres szintezésű ágyazatkészítés (grader) használata javasolt a nagyobb projekteknél. A jól előkészített alépítmény a tartós ipari padló alapköve, szó szerint és átvitt értelemben is.

A szálbeton technológia most is segít

A hagyományos hálós vasalás kiváltására egyre elterjedtebb a szálbeton alkalmazása. Itt a betonba kevert acél- vagy makroszintetikus szálak látják el a statikai szerepet. A technológia legnagyobb előnye, hogy a vasalás (szálak) a beton teljes térfogatában, három dimenzióban oszlik el, így a repedések kialakulását már mikroszinten gátolja. Míg a vasháló csak egy adott síkban dolgozik, a szálak minden irányban erősítik a mátrixot.

Az acélszálak (általában hullámosított vagy kampós végű drótdarabkák) nagy teherbírást és duktilitást (szívósságot) adnak a betonnak. Ez azt jelenti, hogy a betonlemez repedés után is képes terhet viselni. Az adagolás általában 20-30 kg/m³ között mozog. Hátránya lehet, hogy a felületen megjelenő szálak korrodálhatnak, bár ez beltérben ritkán okoz gondot, főleg ha a kopóréteg elfedi őket.

Említést érdemelnek az egyre népszerűbb makroszintetikus (műanyag) szálak; ezek nem korrodálnak, könnyebbek, és a vegyszerekkel szemben is ellenállóak. Bár a rugalmassági modulusuk alacsonyabb az acélnál, a nagy mennyiségű szál (2-5 kg/m³) kiváló repedésmegelőző képességet biztosít. Különösen alkalmasak kültéri felületekre, agresszív környezetbe vagy olyan helyekre, ahol a mágneses zavarás (pl. AGV robotok használata esetén) kritikus probléma.

A szálbeton alkalmazása jelentősen gyorsítja a kivitelezést, mivel nem kell a vashálót szerelni, távtartózni, és a betonpumpa sem akad el a vasalásban. A lézeres betonterítő gépek (Laser Screed) akadálytalanul tudnak dolgozni, ami napi 1500-2000 m² padló elkészítését is lehetővé teszi.

Hézagmentes és vágott fugás padlók

Az ipari padlók legkiválóbbika a fugamentes padló, hiszen a legtöbb hiba a dilatációknál keletkezik. A technológiailag helyes elnevezés a „nagy táblás” padló, ahol a vágott fugákat elhagyják, és csak a munkahézagok (napi öntési határok) maradnak meg, akár 30x30 vagy 50x50 méteres mezőkben. Ezt speciális betonreceptúrával (zsugorodáskompenzált beton) és nagy mennyiségű száladagolással érik el. A hagyományos, vágott fugás padlóknál a betont 6x6 méteres raszterben bevágják a kötés utáni 24 órán belül. A vágás célja, hogy a „tervezett repedés” ott jöjjön létre, ahol mi akarjuk, és ne véletlenszerűen. Ezeket a vágásokat később rugalmas tömítőanyaggal vagy keményebb, de rugalmas „kitöltő zsinórral” (joint filler) töltik ki, hogy védjék a széleket. A karbantartásuk nagyon fontos: a tömítést 2-3 évente cserélni kell.

A munkahézagok kialakítására ma már előre gyártott, bennmaradó zsaluzatokat, úgynevezett dilatációs profilokat használnak. Ezek acélból készülnek, speciális kialakításuknak köszönhetően biztosítják a teherátadást a két betonlemez között, miközben védik a betont a letöréstől.

Felületkezelés

Ki kell hangsúlyozni, hogy a friss beton felületére szórt keményfém-adalék (kvarc, korund vagy fémreszelék) és cement keveréke, a kéregerősítő por biztosítja a kopásállóságot. Ezt a port gépi simítógépekkel dolgozzák bele a felületbe. A végeredmény egy rendkívül kemény, tömör réteg, amely ellenáll a targoncaforgalomnak és az olajszennyeződésnek. Az utókezelés (curing) a padlókészítés legfontosabb része. A betont védeni kell a gyors kiszáradástól, különben berepedezik. Ezt rendszerint párazáró folyadék permetezésével vagy fóliatakarással érik el. A modern lítium-szilikát alapú folyékony keményítők (densifierek) kémiai úton reagálnak a betonban lévő szabad mésszel, tovább növelve a felületi keménységet és a portalanítást.

Kiemeljük, hogy a csiszolt beton (polírozott beton) technológia egyre népszerűbb az iparban is, nemcsak a bemutatótermekben. A gyémántszerszámos csiszolással eltávolítják a felső, gyengébb cementpépet, ilyen módon feltárják a kavicsvázat. Az eredmény egy rendkívül esztétikus, könnyen takarítható, tükörsima, de csúszásmentes felület. Ez a megoldás felújításra is kiváló, amikor a régi, elhasználódott padlót kell újjávarázsolni bontás nélkül.

A műgyanta bevonatokat ott alkalmazzák, ahol különleges követelmények vannak: savállóságra, teljes pormentességre (tisztaterek), vagy ESD (antisztatikus) védelemre van szükség. Az epoxi vagy poliuretán gyanták vékonyabb vagy vastagabb rétegben kerülnek felhordásra. Hátrányuk, hogy érzékenyebbek a mechanikai sérülésekre és az alapbeton nedvességtartalmára, mint a kéregerősített betonpadlók.

Végül az esetleges javításokról is szót kell ejteni. A repedéseket injektálással (epoxi gyantával) lehet erőzáró módon összeragasztani, visszaállítva a lemez egységét. A mozgó repedéseket rugalmasan kell tömíteni, vagy dilatációvá kell alakítani. A letört fugaszéleket nagy szilárdságú műgyanta habarccsal pótolják, majd síkba csiszolják. Fontos, hogy a javítóanyag hőtágulása és keménysége hasonló legyen a betonéhoz. A rendszeres állapotfelmérés segít időben észlelni a kezdődő hibákat. Nem szabad elfelejteni, hogy egy kis repedés vagy fugahiba javítása filléres tétel egy teljes felületfelújításhoz képest.